Învaţă-mă,
cum să opresc timpul acesta
ce curge haotic?
să-ţi
pot strecura printre gene
o
mângâiere
un
cântec
o
poezie
un
cuvânt
–
ca o lumină adâncă –
frumos
să încolţească
în inima ta?
Taníts meg,
hogyan állítsam meg az időt,
mely zavarosan folyik?
hogy
szemeid elé
tudjam tenni
a
simogatást
a
dalt
a
verset
a
szót
–
mint döbbenetes világosságot –
melyek
szívedben kivirágoztak?
Cuvinte
Cuvinte
aruncate, pierdute, tăcute,
rămase
nespuse,
pe
toate le-am cules
şi
le-am spălat cu rouă-de-soare.
le-am
presărat pe ropotul ploii
şi
le-am înfipt în mare,
de
unde valul le-a adus la picioarele tale.
Să
nu te apleci!
Eu
am ţinut odată valul în mâini
şi-am
presărat fire de iarbă
pe
creştetul universului
şi-am
văzut:
Deasupra...
Dedesubt...
Nimicul
îşi face culcuş.
Szavak
Eldobott, elveszett, néma szavak,
soha ki nem mondottak,
rendbeszedtem mindeniket
a reggeli nap harmatával tisztára mostam,
szerteszét szórtam az eső visszhangjával
tenger vizébe véstem,
ahonnét a hullámok lábad elé hordták.
Ne hajolj le értük,
mert egyszer már kezedben tartottad őket.
Fűszálakat szórtam
És láttam:
Fentről…
Lentről…
Hogy a semmi magának fekhelyet készít.
Pruncul singurătăţii
Legăn
şi acum
pruncul
singurătăţii...
Îl
hrănesc în neştire
cu
lapte-de-lacrimi,
cu
rouă-de-stele,
chiar
dacă ştiu
că-mi
secătuieşte inima,
şi-mi
frânge mâinile cu greutatea lui;
chiar
dacă ştiu că-mi oboseşte
până
şi gândurile sterpe.
Legăn
şi legăn...
poate
va adormi
o
clipă doar.
Az egyedüllét gyermeke
Még
ringatom
az egyedüllét gyermekét
étellel kínálom
könnytejjel,
csillagok harmatával
pedig tudom,
hogy kiszárítja szívemet,
leszakad kezem súlyától
és tudom azt is,
kiszívja hiábavaló gondolataimat
mégis ringatom, ringatom…
hátha elalszik,
legalább egy percre.
Poate...
A
fost o naştere!
A
fost o moarte!
Şi
a mai fost...
poate,
ceva-ntre
ele...
un
cântec duios
sau
un vaiet! (?)
Spuneţi-mi !
ce-a
fost?!...
Talán
Volt
a születés!
Volt a halál!
És közöttük volt egy kellemes dal
Vagy talán egy emberi jaj
Mondd: mi volt egyáltalán?!
Sub povara iubirii
Te-ai
îndrăgostit de mine, Durere,
atât
de tainic,
atât
de deplin,
atât
de etern!
şi-atât
de spăimos
te-ai
împlântat în oasele mele,
încât
au început să se sfarme
sub
povara iubirii.
A szerelem súlya alatt
Te,
Fájdalom, belém szerettél,
sanyarún
titkos,
sohasem
véges,
mégis
végtelen!
És
annyira félelmetesen
a
csontjaim közé hatoltál
érzem,
szétrobbanok
a
szerelem súlya alatt.
Firul de fum
Am
cules
nenumăratele
tale furtuni
şi-am
continuat să trăiesc
–
prin bolul inocenţei –
în
visul
transformat
în firul de fum,
ce
se strecoară
prin
toate ungherele tale
cu
veşnica pecete a arderii.
Füstszál
Megszámlálhatatlan
viharaidat
gyűjtöttem össze,
megpróbáltam
átélni
értetlenségedet.
És
füstszállá
változtatott
álmokat,
amik
minden porcikámba behatoltak,
az
esztelenség végtelen pecsétjével.
Din volumul: Ochiul somnului – darul iubirii / Az álom
szeme – a szerelem varázsa
Selecţie şi tălmăcire în limba maghiară: HORVÁTH DEZSŐ
protejat copyright
