Cuvinte
Cuvinte aruncate, pierdute, tăcute,
rămase nespuse,
pe toate le-am cules
şi le-am spălat cu rouă-de-soare.
le-am presărat pe ropotul ploii
şi le-am înfipt în mare,
de unde valul le-a adus la picioarele tale.
Să nu te apleci!
Eu am ţinut odată valul în mâini
şi-am presărat fire
de iarbă
pe creştetul
universului
şi-am văzut:
Deasupra...
Dedesubt...
Nimicul îşi face culcuş.
Szavak
Eldobott, elveszett, néma szavak,
soha ki nem mondottak,
rendbeszedtem mindeniket
a reggeli nap harmatával tisztára mostam,
szerteszét szórtam az eső visszhangjával
tenger vizébe véstem,
ahonnét a hullámok lábad elé hordták.
Ne hajolj le értük,
mert egyszer már kezedben tartottad őket.
Fűszálakat szórtam
És láttam:
Fentről…
Lentről…
Hogy a semmi magának fekhelyet készít.
Pruncul singurătăţii
Legăn şi acum
pruncul singurătăţii...
Îl hrănesc în neştire
cu lapte-de-lacrimi,
cu rouă-de-stele,
chiar dacă ştiu
că-mi secătuieşte inima,
şi-mi frânge mâinile cu greutatea lui;
chiar dacă ştiu că-mi oboseşte
până şi gândurile sterpe.
Legăn şi legăn...
poate va adormi
o clipă doar.
Az egyedüllét
gyermeke
Még ringatom
az egyedüllét gyermekét
étellel kínálom
könnytejjel,
csillagok harmatával
pedig tudom,
hogy kiszárítja szívemet,
leszakad kezem súlyától
és tudom azt is,
kiszívja hiábavaló gondolataimat
mégis ringatom, ringatom…
hátha elalszik,
legalább egy percre.
Poate...
A fost o naştere!
A fost o moarte!
Şi a mai fost...
poate,
ceva-ntre ele...
un cântec duios
sau un vaiet! (?)
Spuneţi-mi !
ce-a fost?!...
Talán
Volt a születés!
Volt a halál!
És közöttük volt egy kellemes dal
Vagy talán egy emberi jaj
Mondd: mi volt egyáltalán?!
Sub povara iubirii
Te-ai îndrăgostit de mine, Durere,
atât de tainic,
atât de deplin,
atât de etern!
şi-atât de spăimos
te-ai împlântat în oasele mele,
încât au început să se sfarme
sub povara iubirii.
A szerelem súlya alatt
Te, Fájdalom, belém szerettél,
sanyarún titkos,
sohasem véges,
mégis végtelen!
És annyira félelmetesen
a csontjaim közé hatoltál
érzem, szétrobbanok
a szerelem súlya alatt.
Firul de fum
Am cules
nenumăratele tale furtuni
şi-am continuat să trăiesc
– prin bolul inocenţei –
în visul
transformat în firul de fum,
ce se strecoară
prin toate ungherele tale
cu veşnica pecete a
arderii.
Füstszál
Megszámlálhatatlan
viharaidat gyűjtöttem össze,
megpróbáltam
átélni értetlenségedet.
És füstszállá
változtatott álmokat,
amik minden porcikámba behatoltak,
az esztelenség végtelen pecsétjével.
