Învaţă-mă,

            cum să opresc timpul acesta

                            ce curge haotic?

să-ţi pot strecura printre gene

o mângâiere

un cântec

o poezie

un cuvânt

– ca o lumină adâncă –

frumos să încolţească

                        în inima ta?

Taníts meg,

                       

             hogyan állítsam meg az időt,

                     mely zavarosan folyik?

hogy szemeid elé

 tudjam tenni

a simogatást

a dalt

a verset

a szót

– mint döbbenetes világosságot –

melyek szívedben kivirágoztak?

Cuvinte

Cuvinte aruncate, pierdute, tăcute,

rămase nespuse,

pe toate le-am cules

şi le-am spălat cu rouă-de-soare.

le-am presărat pe ropotul ploii

şi le-am înfipt în mare,

de unde valul le-a adus la picioarele tale.

Să nu te apleci!

Eu am ţinut odată valul în mâini

şi-am presărat fire de iarbă

pe creştetul universului

şi-am văzut:

Deasupra...

Dedesubt...

Nimicul îşi face culcuş.

Szavak

Eldobott, elveszett, néma szavak,

soha ki nem mondottak,

rendbeszedtem mindeniket

a reggeli nap harmatával tisztára mostam,

szerteszét szórtam az eső visszhangjával

tenger vizébe véstem,

ahonnét a hullámok lábad elé hordták.

Ne hajolj le értük,

mert egyszer már kezedben tartottad őket.

Fűszálakat szórtam

És láttam:

Fentről…

Lentről…

Hogy a semmi magának fekhelyet készít.

Pruncul singurătăţii

Legăn şi acum

pruncul singurătăţii...

Îl hrănesc în neştire

cu lapte-de-lacrimi,

cu rouă-de-stele,

chiar dacă ştiu

că-mi secătuieşte inima,

şi-mi frânge mâinile cu greutatea lui;

chiar dacă ştiu că-mi oboseşte

până şi gândurile sterpe.

Legăn şi legăn...

poate va adormi

o clipă doar.

Az egyedüllét gyermeke

Még ringatom

az egyedüllét gyermekét

étellel kínálom

könnytejjel,

csillagok harmatával

pedig tudom,

hogy kiszárítja szívemet,

leszakad kezem súlyától

és tudom azt is,

kiszívja hiábavaló gondolataimat

mégis ringatom, ringatom…

hátha elalszik,

legalább egy percre.

Poate...

A fost o naştere!

A fost o moarte!

Şi a mai fost...

poate,

ceva-ntre ele...

un cântec duios

sau un vaiet! (?)

Spuneţi-mi !

ce-a fost?!...

Talán

Volt a születés!

Volt a halál!

És közöttük volt egy kellemes dal

Vagy talán egy emberi jaj

Mondd: mi volt egyáltalán?!

Sub povara iubirii

Te-ai îndrăgostit de mine, Durere,

atât de tainic,

atât de deplin,

atât de etern!

şi-atât de spăimos

te-ai împlântat în oasele mele,

încât au început să se sfarme

sub povara iubirii.

A szerelem súlya alatt

Te, Fájdalom, belém szerettél,

sanyarún titkos,

sohasem véges,

mégis végtelen!

És annyira félelmetesen

a csontjaim közé hatoltál

érzem, szétrobbanok

a szerelem súlya alatt.

Firul de fum

Am cules

nenumăratele tale furtuni

şi-am continuat să trăiesc

– prin bolul inocenţei –

în visul

transformat în firul de fum,

ce se strecoară

prin toate ungherele tale

cu veşnica pecete a arderii.

Füstszál

Megszámlálhatatlan

viharaidat gyűjtöttem össze,

megpróbáltam

átélni értetlenségedet.

És füstszállá

változtatott álmokat,

amik minden porcikámba behatoltak,

az esztelenség végtelen pecsétjével.

Din volumul: Ochiul somnului – darul iubirii / Az álom szeme – a szerelem varázsa

Selecţie şi tălmăcire în limba maghiară: HORVÁTH DEZSŐ

protejat copyright